Valahol az univerzumban létezik egy nagyon különleges bolygó.Lakói különféle közösségekbe tagozódva élik mindennapjaikat. Vannak nagyobb közösségek, mint az országok és a nemzetek, majd vannak a városok lakói. Ezeknél kisebbek a baráti társaságok, vagy a különféle érdeklődési körök kedvelőinek csoportosulásai. A legkisebb ilyen közösségi társulások általában a rokonságok és a családok. Bár létszámukat tekintve kicsinyek, mégis többnyire ezekben a legszorosabbak a tagokat összekötő érzelmi szálak, kapcsolatok.

Ezen égitest egyedei rendszerint tanulással, vagy munkával töltik napjaikat. Sokat tanulnak, sokat dolgoznak, hogy elérjék vágyott álmaikat, céljaikat, ám a legtöbben úgy halnak meg, hogy ezt soha nem sikerül megvalósítaniuk. A szegényebb egyedek csak a fennmaradásért küzdenek. Azért dolgoznak, hogy legyen ennivalójuk, otthonuk, hogy felneveljék utódaikat. Akármilyen társadalmi csoporthoz tartozzon is valaki, így vagy úgy, de közösségekben él, kapcsolatban a többiekkel.

Egy nap azonban különleges vírus támadta meg ezt a planétát. Egy furcsa betegség, ami egyeseknek elvette az életét, másokon pedig csak enyhe tünetekkel vonult át. Nagyon sokan elvesztették közösségeik tagjait, és minél szorosabb érzelmi szálak fűzték őket az elhunyt illetőhöz, annál szomorúbbak voltak annak távozásán. A gyógyítás területén dolgozók rögtön lázas munkába kezdtek, hogy ellenanyagot készítsenek erre a gonosz kórra, de miközben ezen fáradoztak, újabb és újabb  személyek hunytak el.

Végül megtalálták az életmentőnek mondott szérumot, és elkezdték azt befecskendezni a bolygólakók testébe. Senkit nem köteleztek arra, hogy felvegye az oltást, ám akik nem tették meg, azokat nem engedték be bizonyos intézményekbe, szórakozóhelyekre. Így akartak a vezetők nyomást gyakorolni alattvalóikra, hogy oltassák be magukat. A járvány miatt be kellett zárni munkahelyeket, iskolákat, intézményeket, szórakozóhelyeket. Ha az országok nem termelhettek, nem gyarapodott a gazdaság, így azok hanyatlani kezdtek. Nem csak az emberek életéért folyt a küzdelem, hanem a gazdasági talponmaradásért is.

Olyan volt ez, mint egy háború, mely hamarosan az oltások csatájává vált. A végtelen univerzumnak ezen a piciny pontján az emberek elkezdtek egymás ellen fordulni. Az oltottak, a nem oltottak ellen. Családtagok kiáltoztak egymással, barátok, rokonok vesztek össze azért, mert voltak, akik hittek az oltóanyag hatékonyságában, másoknak pedig eszük ágában sem volt egy számukra ismeretlen anyaggal beoltatni magukat.

A hatalom emberei talán jót akartak, és valóban szerették volna megmenteni országuk lakóit a halálos vírustól, de az is lehet, hogy csak nemzetük gazdaságát féltették az összeomlástól. Nem tudni. Ám egy dolog biztos. Emberek millióit választották el egymástól. Családtagokat, rokonokat, barátokat, kollégákat fordítottak egymás ellen az oltásra való burkolt kényszerítéssel. Elkezdték megnyirbálni az egyének szabadságát, és két táborra szakítani a világot.

A beoltott személyek büszkén lobogtatták a beoltottságukat igazoló okmányt, mellyel bárhová bemehettek, míg az oltást ellenzők arra voltak büszkék, hogy a manipulálások ellenére megőrizték szabadságukat és önállóságukat. De mindkét fél veszített. Évtizedes barátságokat, szeretetkapcsolatokat buktak el acsarkodásaik, és a ​média​ manipulálásai miatt. Ha tiszteletben tudták volna tartani egymás döntését, nem szakadt volna ketté, az addig megszokott, békés világuk.



Kategória: Aktuálisblog

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?