Elveszített pillanatok

Nagyon nem mindegy, hogy egy-egy motivációs előadás vagy blog bejegyzés mire motiválja az erre fogékony érdeklődőt. Mint minden írónak, előadónak, bizony a motiváló embereknek is felelősségük van. Motiválhatunk, bátoríthatunk ugyanis másokat, nagyon sok mindenre. Jó és rossz dolgokra egyaránt. Lehet például még több munkára, vagy arra, hogy az elnyomó, leuraló embereket zárjuk ki az életünkből, tartsunk tisztes távolságot tőlük, esetleg arra is ösztönözhetjük hallgatóságunkat, hogy szálljanak ki az eddigi mókuskerékből és valósítsák meg önmagukat.

Ugyanakkor mindezek mögött, a jól hangzó motivációk mögött, minden esetben feladás is rejlik. A régitől meg kell válnunk ahhoz, hogy valami újat kezdjünk. Ezért van nagy felelősségünk. Ha egy-egy előadásom után valaki valóban feladja az állását, vagy hátat fordít kapcsolatoknak, többet, vagy másként kezd el dolgozni, minden esetben mag kell válnia, vagy háttérbe kell helyeznie azon személyek egy részét, akik addig életének szerves részét képezték.

Mostani motivációs blogom arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy bármilyen jó előadást hallgatsz meg, vagy írást olvasol, melyek motiválóan hatnak rád, minden esetben nézd meg azt is kik azok, akiket feltétlen le kell cserélned az életedből, vagy háttérbe kell szorítanod! Minden áron ugyanis nem érdemes dolgozni a sikerért. Mert mit ér, ha megszerezted, amit akartál, feljutsz a csúcsra, de aztán egyedül maradsz és senkivel nem tudod azt megosztani?

Vajon érdemes e mindent, és mindenkit feláldozni az előbbre jutásodért, az érvényesülésedért? Nem fogod e majd keservesen bánni később a döntéseidet, és ujjal mutogatni arra a személyre, aki döntésed meghozatalára motivált egykor? Gondolkodj el ezen kérlek és hozz olyan döntéseket, melyek hosszútávon is értékesek! Próbáld a minimumra szorítani a veszteséget és vigyázz arra, hogy tényleg csak az essen áldozatul új életvitelednek, amit feltétlenül fel kell adnod!

Még több motivációért kattints ide!

Juci néni szárnyra kapott

Juci néni fájós derékkal és fájós lábakkal kelt fel minden hétköznap, hogy elinduljon ugyanakkor, ugyanoda, ugyanazt csinálni, mint évek óta: butikban a pult mögött állni és kiszolgálni. Már elmehetett volna előnyugdíjba, de nem tette. Az idejét sem tudja annak, mikor utálta meg ezt a munkát, de az biztos, hogy nagyon régóta csak azért csinálja, hogy fizetni tudja a havi kötelező dolgait.

Gyakorlatilag az egész élete így telt el. Mindig azt csinálta, amit muszáj, csak azért, hogy időben minden ki legyen fizetve. Folyton azzal vigasztalta magát, hogy majd ha nyugíjas lesz, akkor csinálhatja végre azt is, ami örömmel tölti el. Most pedig már nyugdíjba mehetne, fáj minden porcikája, és mégsem teszi. Miután kapott egy érdekes könyvet, és beleolvasott, méginkább elkezdte bántani a dolog, hogy soha nem szabadult ki abból a mókuskerékből, amibe még fiatal korába szállt be. Ahogy tovább olvasta, egyre erősebb lett benne a lázadás, hogy változtasson az életén, mert már rég eljött az ideje!


Mindig is cicákat szeretett volna, sok-sok cicát. Viszont a munka mellett, és az egyéb kiadások miatt sosem mert belevágni. De most arra eszmélt, hogy ha nem lépi meg minél előbb, szép lassan elfolyik az élete, és később már nem teheti meg. Így hát merész lépésre szánta el magát: vett egy macskákról és macskatartásról szóló könyvet. Nem mintha nem tudta volna, mit eszik egy macska, csak úgy gondolta, ha élete álmába akar belekezdeni, akkor azt csinálja rendesen, alaposan. Amikor tudott, munka után vagy hétvégén, tanulmányozta a könyvet, majd vett egy másikat. Ezután újra kezdte olvasni az elsőt, és egyre jobban belemélyedt a cicák világába. Végül mindez annyira felbátorította, hogy némi spórolás után megvette az első perzsa cicáját, ami gyermekkori álma volt. Ekkorra már olyan lett az élete, mint akit töltőre dugtak, és egy különleges, magas oktánszámú mennyei üzemanyagot tankolnának bele a nap minden egyes órájában.


Egyszerűen értelmet kapott az élete. Mintha több évtizednyi sötétség után felkapcsolták volna számára a villanyt. Reggel már nem nyöszörögve, morogva, undorral kelt fel az ágyból, hanem szinte kipattant, és kereste újdonsült kedvencét. Mielőtt munkába indult, elrendezte a kis barátját, majd mikor hazaért, ő volt az első. Közben tovább olvasott, mert mindent tudni szeretett volna ezekről a számára oly kedves állatkákról. Mellette természetesen dolgozott tovább a butikban, de valóra vált hobbija, azaz gyermekkori álma egyre nagyobb teret kaphatott a mindennapjaiban. Igazi életcélt adott neki a macskatartás. Többen meg sem ismerték őt, mert szinte ragyogott az arca régi önmagához képest.


Hamarosan egy fiú cicát is vett kedvence mellé, majd kiscicák születtek. Juci néni mindenkinek csak a macskákról tudott beszélni. Az emberek látták, hogy ő nem csak áradozik róluk, hanem ért is hozzájuk, így ha kérdéseik voltak a témában, őt keresték elsőként. Aki pedig gyönyörű és egészséges perzsa cicákat szeretett volna, szintén hozzá fordult. 


Te a saját életedet éled, vagy csak megszokott ‘mókuskerék” az egész???Tudod, azért írtam meg a “Sokkal többre születtél” című könyvet, hogy minél többen merjék komolyan venni a hobbijukat, a gyermekkori álmaikat, és ne halogassák tovább senki kedvéért. Hogy belevágjanak egy sokkal boldogabb, tartalmasabb életbe. Szeretném, hogy neked is felkapcsolják a villanyt, és fény töltse be végre a hétköznapjaidat. Ezek a hobbik, vágyak, álmok az életed részei, melyek beléd lettek kódolva. Ha ezeket elhanyagolod, figyelmen kívül hagyod, egy fontos részedet zárod egy életre rács mögé!Ez a könyv segíteni fog Neked kilépni a “muszáj” életből. A hobbid mellett dolgozhatsz is természetesen, de ha szívből és ügyesen csinálod, meg is élhetsz belőle.Engedd, hogy segítsek Neked ebben!

Kattints ide, és tudj meg többet a “Sokkal többre születtél” című könyvről!

Motiváció a kifogások ellen


Ez a motivációs idézet, és motiváló bejegyzés, a kifogásokról szól, amint az a mellékelt ábra is mutatja.
Igen, mint, ahogy a félelmek is meg tudják rabolni az életedet a kínálkozó lehetőségektől, ugyanúgy a kifogások is. A pesszimista emberek, egy-egy helyzetre nem megoldásokat keresnek, hanem egyszerűen csak kifogásokat. Tudod mindig lehet kifogást találni mindenre, de megoldást már nehezebb. Ezért aztán most arra szeretnélek motiválni, hogy ha egy ilyen helyzet előtt állsz, válaszd a nehezebb utat, azaz a kifogás helyett megoldást keress!
Elképzelek egy lusta embert, aki nem akar harcolni az előbbre jutásért, az álmaiért, és csak úgy félvállról, odavet egy mondvacsinált indokot a kínálkozó lehetőségekre, hogy ne kelljen felállnia, megmozdulnia, tennie valamit. Ő egy lusta ember. De van olyan is, aki talpra ugrik a kínálkozó lehetőség hallatán, felgyűri az ingujját, és beleveti magát a munkába, a megoldásokba.
Te melyik vagy? Ne hagyd, hogy a kifogások gyilkos mérge elpusztítsa az álmaidat közelebb hozó lehetőségeket, még a születésük pillanatában!