Újabb és újabb vágyak

 

Emlékszem, láttam egyszer egy filmet arról a cunamiról, ami az Indonéz partoknál, Thaiföldön, és több part menti országban végigsöpört 2004-ben. Miközben több millióan elvesztették az otthonukat, és 228.000 ember meghalt, tudod mi volt a döbbenetes? Az, hogy a verejtékkel megszerzett javak, az a sok-sok tárgy, eszköz ott úsztak, hömpölyögtek a vízben, de az embereknek már abszolút nem ez volt a fontos. Ügyet sem vetettek minderre, mert a saját és a szeretteik életben maradása hirtelen mindennél égetőbbé vált.

Ha a te életed, vagy a szeretteidé komoly veszélybe sodródik, azonnal átértékelődik minden. Valahogy a helyükre kerülnek a dolgok. Amikor viszont rendben megy minden, tárgyakat, vágyakat hajkurászunk, melyeket egyszer így is, úgy is itt kell hagynunk. Annyiszor elfelejtjük, mekkora érték az életünk!

Vélemény, hozzászólás?